Almeria Spanyolország déli részén található tartomány, Andalúzia délkeleti csücske. Az útóbbi években arról lett híres, hogy Anglia, és több másik európai ország paradicsom, padlizsán, és más zöldségigényét nagy részben innen szolgálják ki. A szupermarketek igényének megfelelően egész évben egyenletes termelést folytatnak, a termesztés minden paramétere mesterségesen vezérelt számítógépek által ellenőrzött és beállított értékek alapján. Nincs itt többé szó mezőgazdasági értelemben vett szezonról, a termelési módszer függetlenítve van évszaktól, időjárástól. Egyedül a napfény az, ami természetes alkotóelem a folyamatban, de az sem igazán, mert nem közvetlenül éri a növényt, hanem fólián keresztül.
Fóliaházak véget nem érő sorozatából egész városok nőttek itt az évek során. Ha a magasból végignéznénk Almeria utóbbi 10 évét gyorsított felvételen, láthatnánk, hogy a sivatagos sárgásbarna szín fokozatosan fehérre változik. Műholdfevételen jól látható, hogy a fóliaházak fehér téglalapjai hogyan borítják be a környéket, mint ezernyi üvegszilánk vakító fehér színe.
A fóliaházakban a növények nem érintik a földet, hanem fóliahengerekből nőnek ki, amelyekbe fekete csövek vezetik a vízet, tápanyagot, növényvédőszereket. A paradicsom amely itt terem, a szupermarketekből ismert mindig egyformán mélyvörös színű, íztelen termés. Azt is sejthetjük, hogy nem lehet túlságosan egészséges az a zöldség, amely kizárólag mesterséges tápanyagot kap, amelyet mesterségesen érlelnek, és amelybe a növényvédő szerek az öntözővízzel együtt kerülnek bele. Több kutató vizsgálta a Londonban értékesített, Almeriából származó paradicsomok mersterséges méreganyagtartalmát. Azt találták legtöbb esetben, hogy a káros növényvédőszer maradványok egyenként ugyan a megengedett limit alatt voltak a vizsgált zöldségekben, viszont arról nincs szabályozás, hogy sokféle káros maradvány együttes hatása okozhat-e kárt az egészségben. Arról sincs információnk, hogy más, kevésbé szigorú szabályozással rendelkező országokba szállított termékek esetében milyen mértékű a méreganyagtartalom.
Más árnyoldala is van ennek a fajta mezőgazdaságnak. Mivel a gépesített rendszer költségigényes, a termelők a munkabérek minimálisra szorításával próbálnak versenyképes terméket előállítani. Ez a kizsákmányolás olyan mértéket ölt, hogy az túlzás nélkül nevezhető rabszolgatartásnak. Legtöbbször marokkói vagy más afrikai országból származó illegális bevándorlókkal dolgoztatnak, akiket azzal a fenyegetéssel tartanak sakkban, hogy ha panaszkodni próbálnának, akkor a hatóságnak átadják őket. Emberhez méltó szállást sem biztosítanak számukra, ezért a saját maguk által szemétből tákolt kunyhókban kénytelenek lakni a fóliasátrak környékén. Elfogadható ivóvíz sem biztosított számukra, növényvédőszeres flakonokban hordanak maguknak vizet, amitől mérgezést kapnak. Még rosszabb, hogy a nehéz körülmények között keresett kevés bér sem biztosított folyamatosan. A munkavállalóknak nincsen szerződésük és naponta kell érdeklődniük, hogy aznap van-e munka. Sokan egész spórolt vagyonukat fizették ki azért, hogy Spanyolországba jussanak, és keresetükkel támogassák otthon maradt családtagjaikat. Nem csak hogy pénzt nem tudnak hazaküldeni, de csapdába is estek, mert hazamenni sem tudnak.
A szupermarketek a vásárlókra hivatkoznak mondván, hogy a fogyasztó igényei diktálják ezt a gépesített termelési módszert, amihez ők csak igazodnak. Ez az állásfoglalás vitatható, ugyanis az országokat átszövő bolthálózatok keresletet teremtenek amely befolyásolja a vásárlói szokásokat. Ha télen nem találnánk paradicsomot a boltokban, vagy éppen találnánk, csak nagyon drágán, akkor a mezőgazdasági idény visszakerülhetne a szupermarketek fogalomtárába. Egyszerűen csak a koncepció a hibás, hogy a szupermarketek megpróbálják azt az illúziót kelteni, mintha nem lenne a zöldségtermelés évszagfüggő. Ebben a gépezetben a profit az egyetlen paraméter, minden más szempont figyelmen kívül hagyható.
Mit lehet tenni? Talán törvény általi szabályozás hozhat megoldást, például az idényen kívüli termesztés adóztatásával. Vásárlóként is tehetünk valamit: nem, vagy csak keveset vásárolunk szupermarketekben zöldséget, gyümölcsöt, helyette a piacokat választjuk, ahol az idény sokkal jobban követhető, vagy a kisebb boltokat, amelyeknél van esély, hogy nem függnek a szupermarketek élelmiszerterítő láncától. Magyarország szerencsére piackultúrában elég erős.
források:
- Under Vast Sheets of White Plastic Enveloping Spain, Britain’s Tomatoes Are Being Grown Without Soil in a Soup of Chemicals Controlled By Computers – redOrbit
- Spain’s salad growers are modern-day slaves, say charities – The Guardian
- Outside In
